Meg kell vallanom, és nem túlzok, de pályafutásom egyik legemlékezetesebb esküvője volt számomra.
A nem éppen rendhagyó környezetet kezdetben felettébb szokatlannak találtam, ugyanis egy filmstúdió szolgált esténk fő helyszínéül. Szerencsére Vikiék mentora, azaz megbízott esküvőszervezőjük, egy igen profi stábot válogatott össze... folytatás a képre kattintva!
A nem éppen rendhagyó környezetet kezdetben felettébb szokatlannak találtam, ugyanis egy filmstúdió szolgált esténk fő helyszínéül. Szerencsére Vikiék mentora, azaz megbízott esküvőszervezőjük, egy igen profi stábot válogatott össze a nagy napra, ami nagyban megkönnyítette a munkámat.
Az esküvő napján volt minden, ami elengedhetetlen egy igaz álomesküvőhöz. A templomi szertartás egy külvárosi katolikus templomban történt, ahova vártuk a vendégeket. Szertartás végén megérkezett egy busz, amelynek feladata az volt, hogy elvigye a násznépet az esküvői helyszínre. Feladatom volt, hogy felhívjam a násznép figyelmét arra, hogy a helyszínen nagyon elkóborolni az étteremtől nem volt szabad, ugyanis velünk párhuzamosan egy alig 100 méternyire található stúdióban éppen a most elkészült új Hercules adaptációt forgatták.
De a sötétben kószáló vérfarkasok voltak a legijesztőbbek! :)
Étterembe érkezésünkkor egy rövid állófogadás vette kezdetét. Ezt követően egy kisvonattal vitték körbe a násznépet az Origo Filmstúdió díszletei és forgatási helyszínei között. Ez idő alatt fotósaink és videósaink lelkesen munkálkodtak azon, hogy erről a gyönyörű párról minél több pillanatot örökítsenek meg. A násznép visszajöttével máris mindenki birtokba vette az ülőhelyét, ami után egy rövidke kis bemutatkozást tartottam. A pár ez idő alatt az ajtóban toporgott a vendégek fókuszából gondosan eltüntetve, de nem kellett sokat várniuk, ugyanis beszédem végeztével az amúgy is éhes
vendégseregnek feltűnő volt az ünnepeltek hiánya.
Egyszer csak a zene elindult, a fények egy irányba világítottak és bevonult közénk Viki és Joci. Olyanok voltak, mint az igazi mesehősök: a gyönyörű hercegnő és a jóképű herceg. Taps és ujjongás közepette foglaltak helyet. Protokoll szerint ilyenkor a ceremóniamester felteszi először és utoljára az este folyamán a nagy kérdést!
"Szereten-e valaki valamiféle tósztot mondani?"
Persze ilyenkor még kevésbé dolgozik vendégeinkben az a bizonyos maligánfok. :) A bátrabbak néha mégis mikrofont ragadnak. Végszónak elhangzott az a bizonyos varázsmondat, amit ilyenkor a
násznép talán a legjobban vár: "Jó étvágyat kívánok!" és kezdetét vette a lakoma.
Vacsoránk végeztével elérkeztünk esténk legszebb, egyben legizgalmasabb pontjához, a polgári szertartáshoz, aminek környezete ámulatba ejtett mindenkit. A gyertyák pislákolva világították meg az utat a szertartás helyszínéhez, és kellemes zene szólt a háttérben. Az örömszülők izgatottan foglalták el az első sorokban ülőhelyeiket, míg a násznép többi tagja is feltöltötte az üres sorokat.
Nehéz leírni a látványt, de megpróbálom szavakba önteni azt, amit láttam. A szertartás egy tó mellett volt, amit egy hatalmas körben gyönyörű pázsit vett körül. A világítás éppen csak sejtelmes volt, néhány lobogó fáklya világított a székek körül, valamint halk fülbemászó háttérzene szólt, amelyek együttesen hozzájárultak a násznép meghitt állapotának
megteremtéséhez. Piros bársonyszőnyeg vezetett a szépen feldíszített asztal felé, ahol a szertartásvezető már várta a fiatalokat. Ez idő alatt a kolléganőmmel közösen újból aprólékosan átvettük Vikiékkel a bevonulást, de nem is haboztunk sokáig ugyanis az izgatott násznép már türelmetlenül várta a közelgő "látvány showt"'.
Egyszer csak megszólalt a bevonuló zene és elindítottuk a párt közelgő esküjük helyszíne felé.
Bizton állíthatom a hatás megvolt!
A szertartás végén volt, aki éppen az örömkönnyeivel küszködött és volt, aki újonnan szeretett volna gratulálni az ifjú párnak. Miután mindenki visszabandukolt az étterembe, ahol a feltűnően árvának és elhanyagoltnak tűnő táncteret idejének tűnt birtokba venni.
Kezdetét vette a nyitótánc, amire színtén sokat gyakoroltak a fiatalok, és a tapsvihar, ami a produkció végén volt, az is ennek bizonyságáról tanúskodott. "Megjegyzem elég kevesen válallkoznak arra, hogy valami egyedivel előrukkoljanak a nyitótáncnál." Ezt követően egy igazán hangulatos bulis, táncolós este vette kezdetét. Nem volt nehéz jó hangulatot teremteni, hiszen fiatalok és vidámak voltak mindannyian, és a vodka is kellő mennyiségben fogyott! :)
De még hátra volt az este utolsó egyben legédesebb show eleme! A menyasszonyi torta!
Mindent gondosan egyeztettem a stábtagokkal mielőtt behozattam volna a tortát.
A fotósok és a videósok résen voltak, a DJ a jelzésemre koncentrált, hogy mikor indíthatja az aláfestő zenét.
Amikor a pár megérkezett a tánctérre, ismét kezdetét vette a show! A tortát pincérek tolták be a tánctérre egy kis zsúrkocsin, a torta tetején két tűzijáték pompázott. A vendégek arcára kiült az az igazán gyermeki döbbenet, hogy ilyen pompával érkezik az az amúgy is gyönyörű torta. Megjegyzem, nem kóstoltam meg, de tartottam egy kis közvélemény kutatást és többen azt mondták vetekszik a pálinkával. :)
A torta felszelése és elfogyasztása után mindenkinek visszaállt az endorfin szintje a megfelelő stádiumba, tovább folytatódott az este mulatsága, ami már hajnalig vagy végelgyengülésig kellett, hogy tartson! :)
Hajnali egy órakor elégedetten konstatáltam, hogy minden a legnagyobb rendben volt ezen az esküvőn.
Mikor elbúcsúztam Vikitől és Jocitól, megköszönték nekem, hogy ott voltam velük életük nagy napján és kézben tartottam mindent. Végül el kell mondanom azt, hogy nagyon hálás vagyok, amiért ott lehettem és egy ilyen egyedi esküvőnek lehettem szem-, és fültanúja.
Kedves leendő párok! Merjetek az egyediségre törekedni, hiszen ez a ti nagy napotok!